A vezető vs HR 1:1

Vezetőként többnyire kapunk egy HR managert, akiről feltételezzük, hogy mit csinál. Mert ugye a HR-hez mindenki ért… Amikor nemrégiben egy vállalatvezetőknek szóló rendezvényen egy csapatirányítási kérdésre válaszoltam, felbolydult a vállalatvezetői csapat. Mindenki tökéletesen biztos volt abban, mit kell tennie. Ez így jó is. Hiszen a vezetők naponta döntenek, felelősek és határozottak… de sajnos tévedtek. Az előadó statisztikájából két perc múlva kiderült. Ki kell ábrándítsam azt, aki most self marketinget vár tőlem. Nem vagyok sem jós, sem guru, és néhány vezető hiedelmével ellentétben receptem sincs minden vezetői helyzetre. Amim viszont van, az alázat, kíváncsiság és tapasztalat. Alázat, hogy tanuljak tőlük, kíváncsiság, hogy értsem az üzleti világukat, a gondolkodásukat, a valóságukat. És van tapasztalatom emberekkel. De ez mind semmit sem érne, ha ne hinnék olyan megátalkodottan az együttműködésben. Egyszerűen lebeszélhetetlen vagyok arról, hogy a vezető akkor kapja meg a HR partnerétől a maximumot, ha együttműködnek, időt, energiát fektetnek abba, hogy értsék egymást, lássák a közös munka örömét és együtt dolgozzanak anélkül, hogy feltételezéseket gyártanának arról, vajon mit is csinál a másik (rosszul). A jövő héten beköszönt a kínai újév. Új kezdet jön és ha nem is szeretnénk a Kígyó Fa évének jövendöléseiben elmélyülni,  a dátum azért jó lehet arra, hogy leüljünk, adjunk időt, teret, tiszteletet és döntsük el, hogy a Kígyó éve az együttműködésről szóljon majd. Nem kell rögtön meghódítanunk a világot, próbáljuk meg apróbb lépésekkel, milyen bízni a másik képességeiben, és alázattal megtanulni amit ő tud, mi pedig nem. Mi lenne, ha azt a régi gyermeki kíváncsiságunkat, amivel felfedeztük a világot, felidéznénk és megengednénk magunknak? Tegyünk egy próbát… tapasztalatból tudom, a barátság a vezető és a HR között az egész szervezetet más szintre viszi… akár még önmagunkról is tanulhatunk olyat, amit eddig nem tudtunk. Nekem megérte.