Egy év
Egy év telt el azóta, hogy megváltoztattam az életem. Feladtam a stabil, jól fizető, ám aranykalitkának érzett munkámat, és új útra léptem.
Sokan ezt ijesztőnek tartják, és nem értik, mi vitt rá. Amikor mesélek az azóta megélt tapasztalataimról, legtöbbször csodálkozást, hitetlenséget látok a szemekben. Pedig csak elkezdtem hinni abban, hogy alakíthatom az életemet.
Hogy választhatom azt, hogy örömmel dolgozom, olyan emberekkel, akikkel jó együtt lenni, együtt alkotni.
Hiszem, hogy az életemért én vagyok a felelős – nem egy cég, és nem is a főnököm.
Ez az egy év tele volt tanulással, felfedezésekkel és örömmel. Új barátokat szereztem, új helyeket ismertem meg, új képességeket ismertem fel magamban és rengeteg élménnyel lettem gazdagabb.
Júniusban felvételiztem a Károli Egyetem szupervizor posztgraduális képzésére.
Amikor a felvételi beszélgetésre mentem, furcsának tűnt belépni ennyi idő után az egyetem kapuján. Fejlődni, jobbnak lenni és örömtanulni szerettem volna.
Felvettek.
Igen, 53 évesen újra egyetemre fogok járni.
Tanulni fogok, mert jobb önmagammá szeretnék válni – és abból másoknak is adni. Hiszek a fejlődésben, és várom az új dolgokat, új embereket, új tapasztalatokat.
Tudom, hogy lesznek nehezebb részek is, de tudom, hogy a lelkesedésem és a kitartásom segít majd átlendülni rajtuk.
Az izgalom, ami bennem van, hasonlít ahhoz, mint amikor utazom: izgalom és boldogság tölt el, ahogy kilépek az ajtón a csomagommal.
Most majd füzeteket és könyveket veszek ilyen izgalommal.
Sokan kérdezték, hogy vagyok amióta váltottam. Határozottan állíthatom: soha nem voltam jobban. Egy pillanatát sem bántam meg az elmúlt évnek. Szeretem az életem – a sok tanulást, az új dolgokat, még a kihívásokat, a nehézségeket is. Az élet nekem akkor teljes, ha örömmel, gyermeki figyelemmel, ráhangolódással és valódi kapcsolódással vetem bele magamat....
